Igazi amerikai sikersztori Chuck Miller élete. A történet szokás szerint dolgos, szorgos munkával kezdődik: a hatvanas évek legelején, közvetlenül a középiskola befejezése után egy karosszériásnál kezdett dolgozni, biztosítási javításokat végzett. Ám a tulajdonos két évvel később Floridába költözött, és eladta az üzletet a fiatalembernek, így született a Styline Customs. A hatvanas-, hetvenes évek show rod őrülete idején az autóépítőket nagy összegekkel csábították el egy-egy rendezvényre, hogy gépüket kiállítsák, hiszen ezek a masinák rendkívüli látványosságnak számítottak. A mára legendássá vált rodder is ezt a hullámot lovagolta meg, és öt évvel később egy biztos recepttel érte el legnagyobb sikerét: elnyerte az egyedi járműépítők „Oscarját”, a Ridler-díjat. Semmit sem bízott a véletlenre, így számos akkor (és ma is) népszerű témát dolgozott egybe, így született ez a ’67-es Ford Custom C-cab hot rod, avagy a Fire Truck.
A hűtőfolyadék szintjét jelző embléma a radiátor tetején a hot rod ihleteként szolgáló típusokat, és így az autózás hőskorát eleveníti fel
Hot rod
Az elnevezés eredete máig tisztázatlan, egyik magyarázat szerint a „hot roadster”, vagyis a vagány fedetlen autó rövidüléséből származik. Másik elmélet szerint az erőforrásból nagyobb teljesítményt kicsikaró, módosított vezérműtengely, amelyet „hot rodnak” hívott a szleng, nevét örökölték e gépek. Először a múlt század harmincas éveiben jelentek meg a felesleges sallangoktól, azaz tetőtől, lökhárítótól, sárvédőívektől megfosztott, így kikönnyített és alaposan megizmosított járgányok a tengerentúlon. A második világháború után a sok „gazdátlanul” maradt katonai repülőtér és a gazdasági fellendülésben egyre sűrűbben lecserélt autók miatt olcsón kínálkozó békebeli vasak versenyzésre csábították a fiatalokat. Különböző irányzatok, egész szubkultúrák fejlődtek ki mára e különös autóépítési hagyományok alapjain.
A kipufogócsövek közvetlenül kapcsolódnak a hengerfejekhez és szép fegyelmezett rendben, a teljesítményt feleslegesen csökkentő hangtompítók vagy puhány civilekre jellemző katalizátorok nélkül üvöltenek a sofőrfülke alatt
Chuck Miller az alkotás nevének, „hivatásának” megfelelő logót választott a járgányhoz, hiszen a közel két évszázados múltra visszatekintő American LaFrance cégére található a rod orrán. A tengerentúlon jól ismert gyártónál mindig is Szent Flórián lovagjainak építettek szereket, a lóvontatású és a gőzhajtású tűzoltójárművek korától egészen a mai napig. Nyilvánvalóan parancsnoki autónak szánta Miller e gépet, hiszen egy Ford small-block V8-as benzinmotor mozgatja. Nem is akármilyen, hiszen az erőforrást blower (kompresszor) lélegezteti, amelynek tetején büszkén feszít a már messziről is jól látható piros villogó.
Sikerének egyik titka, hogy sok alapvető kedvencet kapcsolt össze Miller zseniális hot rodja: a fiatal és lelkükben fiatal férfiak egészséges vonzódását a tűzoltók világához, a hatvanas években éppen tetőfokára hágó Model T-őrületet, illetve a C-fülkéjű Mack és Ford teherautók iránti rajongást
Egyedi, alacsonyabbra helyezett, hengeres első tengelyén a rugózás és lengéscsillapítás feladatát keresztirányú félelliptikus laprugóköteg látja el. Természetesen a közel 2,3 méterrel hátrébb elhelyezkedő hajtott tengely is merevhíd. Egy hot rodnál nem meglepő, hogy egyedül hátul találunk csak lassítóberendezést, nevezetesen dobfékeket, és az sem, hogy a kormánykerék helyett a korai automobilokat idéző kormányrudat álmodott meg az építőművész.
A fülkén látszik a legjobban, hogy inkább mű-, mint használati tárgynak készült a gép: a gázpedál eltúlzott méretű és jetilábnyomra hajaz, a V8-as által generált sebességnél fellépő menetszél ellen alig véd az apró „monokli” szélvédő, és az alkotó vezetéknevével egyező nevű sörfőzde sörcsapja szolgál váltókarként
A C betűt formázó „fülke” további különlegessége a vezetőülés, amely formára, méretre és kialakításra is leginkább egy vastagon párnázott bőrfotelre hasonlít, illetve a mindenhonnan nyitott jármű „belsejének” gazdag plüsskárpitozása. Természetesen a kézzel épített egyedi tűzoltóautó egy-egy bevetésen is jól meg kell, hogy állja a helyét! A raktérdoboz tetején krómozott tetősíneken szállítható a felszerelés, a lánglovag a raktérben rögzített antik, krómozott tűzoltókészülékkel harcolhat a tűznyelvek ellen, illetve a fülke két oldalára szerelt létrák jó szolgálatot tehetnek kis magasságú mentéseknél. Ezek mind egy olyan járgányra utalnak, amelynek legfontosabb paramétere a vezetés közben egy mérföldre jutó öröm mértéke. Nem véletlen hát, hogy Chuck Miller Szent Flórián tüzes csataménjével megnyerte 1968-ban az egyedi autók egyik legrangosabb kiállításának, a detroiti Autoramának a fődíját, a Ridler-díjat!
Manapság a Ridler-díj választásán már a legjobb nyolc közé jutni is csak olyan autóknak sikerül, amelyek építésére tulajdonosaik több százezer dollárt költöttek
